TDS-mérő
Gondolkodott már azon, hogyan mérheti ivóvize minőségét? Sokan a TDS-mérőre támaszkodnak, hogy ellenőrizzék a víz tisztaságát, de sok tévhit kering arról, hogy mit is mér ez a mérőeszköz. Nemrég hallgattam egy interjút egy vízügyi szakértővel a rádióban, és bár a tudása lenyűgöző volt, néhány félrevezető állítás a TDS-mérő használatával kapcsolatban megdöbbentett.
Ebben a blogban elmagyarázom, hogy pontosan mit mér a TDS-mérő, miért fontos megérteni, hogy mit nem érzékel, és hogyan lehet meghatározni a víz valódi minőségét.
Mi az a TDS-mérő és hogyan működik?
A TDS-mérő alapvetően egy vezetőképességmérő, amely a vízben oldott ionok mennyiségét méri. Ez úgy történik, hogy két vagy több elektróda között elektromos feszültséget alkalmaznak. A pozitív töltésű ionok, például az ásványi anyagok és nyomelemek (pl. kalcium, magnézium, nátrium, cink és vas) a negatív töltésű elektróda felé mozognak. Ugyanakkor a negatív töltésű ionok, például a klorid, szulfát, szulfit és fluorid a pozitív töltésű elektróda felé mozognak.
Ezen ionok mozgása elektromos áramot hoz létre. A TDS-mérő ezután azt méri, hogy mekkora áram folyik az elektródák között, és így megismerheti a folyadékban oldott ionok mennyiségét. Az eredmény ppm-ben (parts per million) jelenik meg.
Tiszta víz (H2O) mérésekor a mérő 0 értéket mutat. Ez gyakran felveti a kérdést: "Ha a TDS-mérő 0-nál magasabb értéket mutat, az azt jelenti, hogy a víz szennyező anyagokat tartalmaz?". A válasz: nem. A magasabb érték csak azt jelenti, hogy a vízen kívül más oldott anyagok is jelen vannak, például ásványi anyagok.
Egy videóban ezt úgy mutatom be, hogy acetont, benzolt és féktisztítót adok demineralizált vízhez. A TDS-érték alacsony marad, amíg nem adok hozzá ásványi anyagokat, ami után a TDS-érték emelkedik. Ez azt mutatja, hogy tiszta víz nem létezik a természetben, és ásványi anyagok és nyomelemek nélkül a növény- és állatvilág nem tudna életben maradni.
Mit mér valójában a TDS-mérő?
Lényeges megérteni, hogy mit nem mér a TDS-mérő. Ezek a mérők csak a mozgó töltött ionokat, például ásványi anyagokat és nyomelemeket érzékelik, de nem képesek semleges (töltés nélküli) vegyületek mérésére. Ez azt jelenti, hogy az olyan anyagokat, mint a cukor, az alkohol és számos szerves vegyület - beleértve a vegyi anyagokat, a gyógyszereket, a hormonokat, a növényvédő szereket és azok maradványait - a TDS-mérő nem érzékeli. Az olyan anyagok nem ionizált formái, mint a szilícium-dioxid, az ammónia és a szén-dioxid szintén kívül esnek a mérési tartományon.
Ezenkívül a TDS-mérők nem mérik a makroszkopikus részecskéket, mivel azok túl nagyok ahhoz, hogy át tudjanak mozogni a mérő elektromos mezőin. Ez azt jelenti, hogy az olyan szennyeződéseket, mint a rozsdarészecskék, baktériumok, vírusok és mikroműanyagok, a TDS-mérő nem tudja kimutatni.
Bizonyos szennyező anyagok, mint például a PFAS (a GenX-folyamatban használt), a króm-6 és az ólom gyakran rendkívül alacsony koncentrációban fordulnak elő (milliárdos vagy annál is kisebb). Ezek az anyagok ezért nem mutathatók ki TDS-mérővel, ami azt jelenti, hogy az alacsony TDS-érték nem feltétlenül jelent tiszta vizet.
Az "összes oldott szilárd anyag" kifejezés valójában félrevezető. A jobb leírás az lenne, hogy a TDS-mérő a töltött ionok teljes mennyiségét méri. Például egy 8-as TDS-érték azt jelentheti, hogy szinte minden ásványi anyag és nyomelem eltávolításra került a vízből, de a víz még mindig szennyezett lehet olyan veszélyes anyagokkal, mint a gyógyszerek, peszticidek, GenX, baktériumok és mikroműanyagok.
Hogyan határozható meg a szűrt víz minősége?
A TDS-mérővel NEM lehet a szűrt víz minőségét vizsgálni. A TDS-mérő ivóvíz csak az oldott ionokat méri, de a főbb szennyeződéseket, például a vegyi anyagokat és a baktériumokat kihagyja. Ezt csak laboratóriumban lehet vizsgálni. Mindig kérjen vizsgálati jegyzőkönyvet a vízszűrő szolgáltatójától. Ne hagyja magát félrevezetni az olyan kijelentésekkel, mint például: "A szűrőnk aktív szenet tartalmaz, így minden káros anyagot eltávolít". Ha ez ilyen egyszerű lenne, az ivóvízgyártó cégek már régen eltávolították volna ezeket az anyagokat. Ami számít, az a szűrők kombinációja és az az idő, amíg a víz a szűrőanyaggal érintkezik. Sok szűrő esetében a víz túl gyorsan áramlik át, az Aqualine rendszerek azonban lassan, átlagosan 1,5 liter/óra szűréssel szűrik a vizet, így jobb eredményt érnek el.
Aqualine szűrőink bizonyítottan eltávolítják a PF(O)AS-t a GenX-eljárásban használt vízből. Ezenkívül számos más anyagot is eltávolítunk a vízből.
Az ásványi anyagok szerepe a szűrt vízben és a TDS-értékben
Aqualine szűrőinknek magasabb a TDS értéke, és ez azért van, mert ásványi anyagokat adunk a szűrt vízhez. Ha a lúgos változatot választja, a mellékelt pH-gyűrű is felszabadít néhány extra ásványi anyagot és magnéziumot, hogy a víz pH-értéke enyhén lúgosra emelkedjen.
Egyes szolgáltatók szerint csak H2O-t kellene inni. Ez tehát a víz a legtisztább formában. Ez tehát ásványi anyagoktól és nyomelemektől is mentes víz. Amióta az emberiség létezik, forrásból és folyóból származó vizet iszunk. A talajviszonyoktól függően ez a víz mindenféle különböző ásványi anyagokban és nyomelemekben gazdag. A virágok és a növények nem tudnak ásványi anyagok nélkül növekedni.
Azt, hogy meg akarjuk tisztítani a vizet a szennyeződésektől, megértem, de miért akarjuk kiszűrni a természetes elemeket?
Az Aqualine vízszűrő rendszerek a természetet utánozzák. A szennyeződéseket a lehető legnagyobb mértékben természetes anyagokkal távolítjuk el, ásványi anyagokat és nyomelemeket adunk hozzá, és a lefolyás során vitalizáljuk a vizet. Ez a vitalizálás a természetben is megtörténik. Ezt a hatást a legtöbb kínált vízszűrő rendszerrel nem éri el.
Mikor használja a TDS-mérőt?
A TDS-mérő hasznos a vízben oldott anyagok koncentrációjának mérésére, például akváriumokban a halak vízminőségének biztosítása érdekében, vagy hidrokultúrában az optimális tápanyagegyensúly érdekében. Segíthet a vízszűrők és az önszűrt ivóvíz ellenőrzésében is, bár nem mutat ki olyan szennyező anyagokat, mint a vegyi anyagok vagy baktériumok. Hasznos információkat nyújt, de nem jó megoldás az ivóvízminőség mérésére.